Az előző bejegyzést folytatom egy kicsit.Ma reggel észrevettem(2010.03.08) hogy egy jó kis karmolás van a fejemen...aztán rájöttem hogy a szombati nagy pörgés alatt szereztem.Drága édes szívem Marcsikám belekarmolt a fejembe:D

Mostmár nekem is van tőle egy emlékem:D

Tudni kell hogy én a sok eszemmel egyszer a zenesuliban kijöttem a wcből és egy nagyon gyors mozdulattal megráztam a hajam.És Marcsi ott volt.Felszakadt a szája:(

Szegénykém.Másnap alig bírt fújni.Hát most visszakaptam:D

Most éppen magyar tételt fogok tanulni vagyis inkább olvasgatni mert holnap 10 tételből írunk.Mikor délután Adyt tanultam rábukkantam egy szerelmes versre a tavalyi füzetemben.Nekünk kellett írNI.Úgy döntöttem ezt most bejegyzem ide.Kicsit depis.Egy hülye korszakból való.De hát értékeljétek erőfeszítéseimet:D:D:D

A szerelemről!

A szerelem furcsa érzés,nem értem.

Igazán én ezt senkitől nem kértem.

De gyorsan magával sodort mint egy hullám,

Olyan voltam mint egy kitörni készülő vulkán.

Boldog voltam minden percben,

Semmi nem szeghette kedvem.

A szerelem mindent megadott amire vágytam,

Már majdnem a rózsaszín felhők közt jártam.

De hamar rá kellett jönnöm arra,

Hogy az élet nem egy habostorta.

Elvette tőlem a szép szerelmet,

Úgy éreztem most vége mindennek.

Ekkor megfogadtam,soha többé nem fogok szeretni,

Pedig szívem mélyéán nem tudtam azt az érzést feledni.

Újra akarok látni ,érezni és szeretni,

De csak azt, ki soha nem képes engem feledni!

Hát ennyi lett volna a remekmű...Most megyek tanulni..de lehet megunom:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.