Van olyan hogy ragaszkodunk valakihez bármi áron.De van mikor nem kéne ragaszkodnunk.De mégis azt tesszük.Tudjuk hogy nem jó a barátsága és csak fájdalmat okoz de valami okból átnézünk ezen és nem tudjuk elengedni.Olyan is előfordul hogy csak emlékeztet valakire de amúgy meg nem nagyon ismerjük az illetőt.De érezzük(és nem tudjuk megmagyarázni hogy miért)de ragaszkodunk hozzá vagy fontos számunkra.A legrosszab az mikor érezzük hogy lassan már vége lesz,nem látjuk egymást,és akkor egyre jobban fáj hogy megismertük és hogy kötődtünk hozzá gondolatban.És szenvedünk mert nem lehet a miénk a barátsága és tudjuk hogy nem igen fogunk találkozni az elkövetkezendő élet alatt(de csak mert egyikőnknek sincs bátorsága elmondani a másiknak hogy a haverod,a barátod akarok lenni,mert félünk hogy úgy még rosszabb lesz a hiánya)

Lehet hülyeség egyeseknek amit most leírtam..de biztos vagyok benne hogy van olyan aki érti hogy mire gondolok.És velem együtt érzi ezt az érzést.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.